(8. osztály elvégzése után, 3 éves képzés)
A szociális ápoló és gondozó szociális intézményekben vagy otthoni környezetben gondozza és ápolja az egészségi állapotuk vagy életkoruk miatt rászoruló embereket. A szociális ápoló és gondozó dolgozhat gyermek és felnőtt gondozási területen, ahol feladataik közé tartozik: a felnőttek illetve gyermekek nevelése, oktatása, gondozottak lelki és testi egészségének helyreállítása, megőrzése. Napi feladataik összetettek, vannak akik segítenek a betegeknek felöltözni, levetkőzni, tisztálkodni, kicserélni az ágyneműket és rendbentartani a szobát vagy hálóhelységet, kórtermet. Naponta többször kiosztják a betegeknek az ételt, és ha kell segítenek az étkezésben is. Abban az esetben, amikor az orvos előírja, kiosztják a gyógyszereket és figyelik a beteg állapotát. A testi vagy szellemi fogyatékosságban szenvedőkkel foglalkozóknak olyan ismeretekre és készségekre van szükségük, ami speciálissá teszi ezt a szakmát. Például beszélget az otthonokban élő idősekkel, elintézi személyes ügyeiket (posta), ápolja baráti kapcsolataikat, illetve kapcsolatot családtagjaikkal. Ezért az idősek otthonában dolgozó szociális ápoló szociálisgondozói munkát is végrehajt. A szociális ápoló és gondozó nagyon közeli testi, lelki kapcsolatba kerül más emberekkel. A betegekkel, gyermekekkel, idősekkel vagy fogyatékosokkal való foglalkozás időnként lelki feszültséget, stresszt okozhat. Ezzel szemben a tanítás, nevelés és másokon való segítés sok örömet és elégedettséget jelenthet ebben a munkakörben dolgozónak. Ezen a pályán dolgozók általában lelkileg erősebbé válnak, ez a pálya egyik legfontosabb követelménye. A munka a fizikai állóképességet is próbára teszi, hiszen szinte egész nap talpon kell lenni, állni, járkálni, tolni, emelni, guggolni, hajolni, cipelni. Általában a szociális ápoló és gondozó több műszakban (legalább kettőben) dolgozik és munkáját zárt helyen (szobában) végzi, ami gyakran fizikailag is kihívást jelent. Ezért hétvégenként és éjjelenként is szolgálatban kell lennie.
